A TŰZ

A helyzet válságosra fordult. A harmincas évei derekán járó anyuka hónapok óta énekelt egy bárban esténként, de most turnézni is hívták. Elment, miután férjével jól összevesztek. A három nagyobbacska gyerek, több hétre az apára maradt.

Jack, az apa, legurított néhány whiskyt, autóba ült, majd két órát hajtott, mire elérte a turné első állomását, egy esti mulatóhelyet, ahol megint legurított néhány whiskyt, inzultusba keveredett a zenekar vezetőjével, bemosott neki egyet, majd rövid veszekedés után feleségével autóba ültek, és hazamentek. Az ordibálás nagy része csak otthon következett. Reggel Jack barátjához költözött, kivolt idegileg, egész nap felesége telefonhívását várta. És a telefon csöngött. Megint csöngött, de közben Jack és a barátja csak beszélgettek tovább. Érthetetlen. Ha várja, miért nem kapja fel. Csak csöng…

Talán a negyediknél vettük észre, hogy nem a tv-ben, nálunk csöng a telefon. Felveszem. Aranka zokog:
- Segítsetek! Most szólt valaki, hogy a templomból dől a füst. Nem tudjuk mi történhetett! Imre elindult.
- Megyünk mi is, Aranka, ne sírj!
A valóság buldózerként tört be a szobába, pillanat alatt törölte el a tévédrámát. Kapkodunk. Mi történhetett? Nem találom a nadrágomat, pedig itt volt, a pulóver alatt! Ákos hamarabb elkészül. Elszalad. Azonnal füstös félelmek vesznek körül: Bemegy majd, és rosszul lesz! Szaladok én is, látom Gyurit, kicsit előttem ér oda, poroltóval. Hátha csak kicsi a tűz! De mégsem! Ákos már a tűzoltókat hívja, kicsit megnyitották az ajtót, látszott, hogy lehetetlen bemenni. Tódul ki a tömény fekete füst. Körbejárjuk a templomot, nem látszik tűzfény. A tűzoltók Pestről jönnek, húsz perc biztos lesz, míg ideérnek. Szemerkél az eső, hideg van. Gyuri az ajtónál hallgatózik, odahív. Hallani lehet, hogy bent pattog a tűz. Megrázó és tehetetlen érzés. Megérkezik a rendőrség képviseletében egy férfi. Állandó telefonrádiós kapcsolattal sorolja, hogy mit tapasztal. Ő is megnyitja az ajtót, majd gyorsan becsukja, nehogy a tűz oxigént kapjon. Védőkészülékes cucc, ezt mondja a készülékbe. Közben megérkezik Tünde és Móni. Mindketten a lányukkal jönnek. A másik irányból Laci jön, megáll messzebb, dohányzik. Közben a füst egyre töményebben préseli ki magát az ablak résein, sőt már a toronynál is! Tünde javasolja, hogy imádkozzunk. A három nő és a két kislány a templom felé fordulva elkezdi mondani a Miatyánkot. Aztán az Üdvözlégyet. Isten, tartsd meg nekünk a templomunkat! Befut a plébánosunk is. Már többen ácsorgunk, tehetetlenül. Meghalljuk a szirénát, és néhány perc múlva megérkeznek a tűzoltók. Az utcában, már sziréna nélkül jönnek, aztán gyalog, futva. Majd egy újabb csapat, önkéntesekből. Onnantól kezdve minden nagyon gyorsan történik. Imre bácsi elmondja, hogy hol van az elektromos kapcsolószekrény, majd 3 ember védőöltözetben bemegy a templomba. Ketten a tömlőket gurítják szét gyakorlott, profi mozdulatokkal. A tömlő, mint a bumeráng, kicsapódik, majd vissza. Arrébb kell állnunk, ne legyünk útban. Bent az erős reflektor sem segít, nem találják a kapcsolószekrényt. Úgy tűnik, sokáig. Csak tapogatnak szegények vakon a sűrű füstben. De aztán meglesz, le is kapcsolnak mindent, megkezdődhet az oltás. Hőkamerával keresik a tüzet, olyan sűrű a füst. A tömlőket megtöltik, behúzzák. Ablakok nyílnak itt-ott, okádják a feketeséget, ki a sötét éjszakába. A bentiek rádión tartják a kapcsolatot a kintiekkel, néha elcsípünk egy-egy foszlányt: : A berendezés teljes terjedelmében ég… Még tíz perc kellett volna, hogy minden belobbanjon….


Közben továbbra is esik az eső, és hideg van. Mindenki találgat, hogy mi történhetett. A betlehem ég, vagy a karácsonyfák? Imre bácsi 4 körül még visszajött a templomba, itt hagyta a szemüvegét. Semmi rendkívülit nem tapasztalt. Tehát gyertya nem lehetett.


Közben már kinyitják a belső ajtót is. Halljuk, a vízsugár verdes. Rossz elgondolni a sötétben, füstben rejtőzködő pusztulást. Aztán megvilágítja egy-egy reflektor. Szalad körbe a fénypászma a magas falakon, megvan a betlehem, megvan a mellékoltár, a keresztelőkút, a miséző asztal, a fenyőfák is. Csak a főoltár hiányzik. Egyszerűen nincs ott, nagy fekete üresség tátong a helyén. Nem tudom elhinni! Az oltáriszentség! Elégett? Hirtelen próbálom felidézni az oltárt, de nehezen megy. Azt tudom, hogy barokk volt, azonkívül, ami a barokkra nemigen jellemző, mértéktartó és arányos. Angyalokkal, puttókkal.

A tűzoltásnak vége, az oltárt a sekrestyeajtón keresztül 4-5 vödör fekete, latyakos szén formájában kihordták. Már beléphetünk. Minden kormos és füstös. Minden, kivéve a főoltárt, mert az nincs. Az olajkép, Szent Annával és Józseffel, közvetlenül az oltár mögött megmaradt, bár erősen megrongálta a tűz. A gyertyák lekonyultak, virágok elszáradtak, két ablak üvege meghasadt, a szőnyegek úsznak a vizes hamuban. Nem bírom sokáig nézni. Kifele látom megmaradt kincseinket egy kupacban, égetten törötten. A puttó kicsi aranyszárnyai leégtek, így a mellkasához behúzott két kezecskéje olyan begubózóvá teszi szegénykét. A nagy angyal törött szárnyán elfordulva fekszik, körben gyertyatartók megmaradt barokk hullámai, és az egésznek a tetején a bárány térdel. Szegény bárányunk!

Kint a tűzoltók még a gőzölgő szénkupacot fújatják vízzel. Én átfagytam, kívül, belül, hazamegyek.
Az utcánkban a tűzoltóautó némán villog, kéken és fehéren, erős fénye bántja a szememet, igyekszem máshova nézni.